Nézd!
Nem oltalmaz már a kéz,
A tömegbe lépsz
És csak állsz egyedül,
Majd egy porszem leszel, ami elvegyül.

De kár! Hogy eltűnik némán a táj!
Játszótér, panellakás, betonút
Bárhova húz már a múlt.
Ez az autó felborult...

De van az a kép,
Ami a fejedben él
Csak hajt a vágyakozás
Ez éltet,
Valaki szól
És a hajadba tép,
Néha ezt is át kell élned,
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd!

Hirtelen csend
És visszatér újra a rend
Feltűnik egy szent
Aki már rég kiszemelt
Mert az élet megnevelt
Mégsem felelt.

Magasra fel!
Ez volt az, megjött a jel!
Ezt élvezni kell,
Mégha a láb leszakad,
S a szilánk a húsban marad,
A Lelked szabad!

De A jó gyorsan elszalad...

Öleld meg az Istened
És hazudj megint valami szépet
Mosolyogj rá, ha fáj is néha
És minden a tiéd lehet, nem kell kéred!
Felemészt majd minden
Amit helyesen teszel
Nekem jössz a sarkon
De már észre sem veszel!
Idegen leszel...