Szép vagy! És jól áll a ruha!
Nem is vagy dagadt! Ne sírj már, te buta!
Nem halnak éhen és Isten szeret,
Barátom! Fogjunk kezet!

Hazudni kell!
Hazudni kell!
Másképp a célodat
Nem éred el!

Hogy nincsen a Földünkön háborús zóna.
Döglik a bolygónk, bárcsak tudtuk volna...
Az életem végéig csakis veled,
És mégcsak meg se rebben szemed...

Hazudni kell!
Hazudni kell!
Az igazság kemény!
Nem dolgozza fel!

Utálom már
De érted megteszem,
Páholyból nézheted,
Hogy lesz testem személytelen.
Körül vesz, belémszáll, s
Megfolytja az életem,
De használd a vágy impotens világban
morbid ajzószerem!
Mert hazudni kell

Esszük! Ezt sütöttük magunknak
Mára már nem adnak hitelt a szavunknak!
Vagy te még hiszel?! Ezt nem hiszem el!
Nem figyeltél! Hazudni kell!

Mert
Hazudni kell!
Hazudni kell!
Azt kapja látod, mit megérdemel,

Röpködő bókok, Tiéd a kupa!
Nyalod a képem, mint egy kibaszott kutya!
Szar volt a vicc és mégis nevetsz,
Manapság a kerek-perec.

Mert
Hazudni kell!
Hazudni kell!
A lelkem épp most temettem el...

Az Élet lélek nélkül,
Tedd meg és majd megbékül,
Miért?! Minden erre épül,
Idővel majd megszépül és kész!
S itt vagyok én!
Hozzátok képest egy porszemnyi
kezdő kis szerencsétlenség.
Mondd, mit nem értessz még?!
Egy kicsit torzult lett a kép!
Ilyen mindig is lesz és mindíg is volt rég!

Csak hazudni kell!
Ez annyira szép!
Különben ilyen leszel, mint én,
kezdő kis szerencsétlenség.

Mert hazudni kell
Mit nem értessz még?
A történet ugyanaz maradt
Csak kicsit torzult lett a kép!

Hazugság mindig is lesz és mindíg is volt rég!